Az üvegfesték alkalmazásának legnagyobb titka, hogy nincsen titka
Oldószeres vagy vízbázisú? Ez az a kérdés, ami újra és újra felbukkan a témában. Sokan valamilyen receptre számítanak, vagy legalábbis konkrét tanácsokkal teletűzdelt útmutatásra, de ilyenek nem léteznek. Egyszerűen azért, mert a legnagyobb rejtély, ami övezi ezt a témakört, hogy nincsen semmilyen titok, vagy olyan receptúra, aminek minimum egy titkos összetevő is megbújik a komponensei között. A helyes felvetés tehát nem az, hogy mikor mit „kell” használni, hogy mi az „előírás”, a „szabály”, hanem az, hogy mit szeretne aktuálisan ecsetvégre tűzni? Mert mind az oldószeres, mind a vizes jó mindenre, azaz üvegre, porcelánra, alkotásra, a kreativitás vég nélküli megélésére egyaránt.
Az is sűrűn előforduló okfejtés, hogy biztosan sokat nyom a latba, hogy a megfesteni kívánt felület milyen hatásoknak lesz kitéve a jövőben. Esőnek, jégnek vagy folyton tűző napsütésnek? Azonban ez a gondolat is csak félig állja meg a helyét. A tényleges kérdés ugyanis úgy hangzik, hogy az elkészült munkát ki kell-e égetni? Ha például az adott tárgyat éri víz, akkor igen, a kiégetés elengedhetetlen. Ám hogy visszatérjünk az eredeti felvetéshez, mind az oldószeres, mind a vizes alapú festékkel készített alkotás kiégethető. Na, de ezek után jogosan merülhet fel az a dilemma, hogy akkor úgy mégis mivel könnyíthető meg, főleg kezdetben az üvegfesték kiválasztása és megvásárlása? A válasz kicsit bagatell hatást kelt, de mégis ez az igazság: a használati utasítást megéri alaposan elolvasni, átnézni, mert a gyártók kategorikusan leszögezik, hogy az adott típus milyen körülmények között alkalmazható a legnagyobb eredményességgel.
Az üvegfesték mellé bármilyen kontúr jöhet?
Arra érdemes nagyon odafigyelni, hogy kiégethető típus mellé kiégethető kontúr kerüljön.
