Akvarellpapírok fajtái
Az akvarellfestmények leggyakrabban használt festőalapja az akvarellpapír. Itt is, mint minden rajzeszköznél fontos a minőség. Mivel sok papír közül lehet választani, nem árt tudni róluk, mi a különbség köztünk, melyik lehet a megfelelő igény szerint.
Az akvarellpapír összetétele nagyban befolyásolja a minőséget például. Lehet cellulóz, pamut vagy ezek keveréke. Minél nagyobb a pamuttartalma, annál jobb minőségű a papír. A jó minőségű akvarellpapíron nem tudnak a pigmentek behatolni a papír belsejébe, megtapadnak a felületén levő rostokban, így ragyogóbb színek maradnak. A papír benedvesített felületén össze tudnak folyni a színek, és ezzel is különleges hatásokat, szép átfolyásokat hozhatunk létre.
3 alapvető papírminőséget különböztetünk meg:
- stúdió minőség (max.25% pamuttartalom) - pl. Fabriano Studio akvarellpapírok, Munkácsy tömbök
- művész minőség (min.50% pamuttartalom) - pl. Fabriano Disegno 5 papír
- extra minőségű művészpapír (100% pamuttartalom) - pl. Hahnemühle Mould-made papírok, tömbök, Fabriano Artistico
Tehát a jó minőségű akvarellpapírnak nagy a rongypamuttartalma, a fa tartalmú papírok tartóssága és minősége is gyengébb a vizes technikához.
A papírok megmunkálásuk szerint lehetnek:
- Hidegen préselt papír: A legkedveltebb és leggyakoribb papírfajta (pl. Fabriano Studio Watercolour). Ez a fajta papír textúráltabb felületű, mivel a hideg hengerekre borított filcanyag nyomott hagy a papír felületén préselés során. Mivel így kissé durva lesz a papír felülete, a festék optimálisabban tud megtapadni rajta, és a textúrák által különlegesebb hatást tudunk elérni.
- Forrón préselt papír: A legsimább akvarellpapír fajta. Felületét meleg hengerek között préselik simává. Ideális részletekben gazdag, kidolgozott festményekhez.
- Érdes, durva felületű papír: Egyáltalán nem vagy gyengén préselik ezt a papírt. Felülete rücskös, így inkább festői képekhez való, mivel megtöri a színeket, a festék egyenletességét is.
A minőségi akvarellpapírokban találhatunk vízjelet. Már a 13. század óta használják a papíranyagba pép állapotában sajtolással bevitt ábrákat. A vízjel a festőoldalon található, amelyet láthatunk a papírt fény felé tartva.
Fontos az akvarellpapírnál a vastagsága, azaz a g/m². A 200 g/m²-nél vékonyabb papírokat nem javasoljuk akvarell technikához. A 400 g/m²-nál vastagabb papírokat (pl. Fabriano Artistico) nem szükséges, azonban az ennél vékonyabb papírokat érdemes kifeszíteni festés előtt a hullámosodás elkerülése érdekében, főleg, ha nagyon vizesen festünk a papírra. A papírfeszítésről itt lehet olvasni bővebben >>
Az akvarellpapírok alapvetően fehér színűek, mivel az akvarellnél a papíron kihagyott rész adja alap esetben a fényeket, az a legvilágosabb rész a festményen. A festés folyamata rendszerint a világostól a sötétebb részekig haladva szokott történni. Mivel elég nehéz néha kihagyni a papír fehérségét adó "fényeket", szoktak alkalmazni (főleg kisebb részleteknél) kitakarófolyadékot. Manapság egyre népszerűbbek a színezett, tónusos papírok, tömbök, illetve megjelent a fekete akvarelltömbök is, amin csodásan mutatnak a metál- és irizáló akvarellfestékek.
Praktikusak a különféle akvarellblokkok, tömbök, melyek méretre vágott papírlapokat tartalmaznak, általában ragasztva vannak széleiken, amiatt kényelmesen lehet rájuk festeni, kevésbé is deformálódnak. A blokkokat lehet kapni a levelezőlap mérettől a különféle méreteken át. A tömbök mellett kaphatóak akvarellfüzetek, pl. Hahnemühle. Ezek kényelmesek például utazáshoz, vázlatokhoz. Általában kemény fedelesek, így kevésbé sérülékenyek. Ezek között is megtalálható a fehér papírlaposon át a finom meleg- és szürke árnyalatosig.
További cikk az akvarellfestésről, hozzávalóiról itt található >>
A cikkben felhasznált idézetek jórészt Dézsenyi Zoltán: A műterem kincsei című könyvéből valók.
