Az akvarell technika
Már gyermekként ismerkedtünk az akvarellel, mint vízfestékekkel, azzal tanultunk festeni, felfedeztük a festés szabadságát, örömét. A vízfestés az egyik legnehezebb festészeti technika, mivel festés közben nehezen tudunk javítani, sokszor kiszámíthatatlan a festék és víz együttes viselkedése, ami egyúttal népszerűvé is teszi ezt a „festői” technikát.
Az akvarell a festészet legszabadabb technikáinak egyike, amelynél a tushoz hasonlóan a különböző színű festőanyagot vízzel hígítva használják. A mai értelemben vett és használt akvarelltechnika Angliából származik. Az angol szigetek atmoszférája, az állandóan párás, ködös levegő a tájat egymásba omló tónusok lágy szövedékévé alakítja. Az ilyen jelenségek kifejezésére az akvarell rendkívül alkalmas festékanyag. A 18. században vált először igazán népszerűvé az akvarelltechnika a művészek körében. Ekkortájt találták fel a jó nedvszívó papírt, amelyre már több rétegben felvihették a festéket is.
Akvarellfestékek
Akvarellfestékeknél is megvannak a minőségbeli különbségek, az iskola vízfestékektől a professzionális akvarell minőségig (pl. Schmincke Horadam). Aki szeretné megtanulni ezt a technikát, legjobb a középutat választani először, amely festékek már jó minőségűek, de nem is a legdrágábbak.
Kiszerelésben vannak szilkés és tubusos akvarellek, illetve folyékonyak (ezek tinta-szerű híg festékek). Ez egyénfüggő, ki melyiket szereti jobban használni. Érdemes kipróbálni, és eldönteni, melyik is a megfelelő számunkra.
Fehér festéket jellemzően nem igazán használnak az akvarellfestők, mivel a papír fehérsége tölti be a szerepét, szabadon hagyva, ahol kell. Fehérrel keverni a színeket nem szokás, ha halványabb színeket szeretnénk elérni, vizezzük fel jobban a festéket. Fedő fehérnek gouache festéket szoktak alkalmazni, ha megkívánja az alkotás. Ha vonalasan akarunk fehéret belevinni a képbe, illusztrációba, akkor pedig akár fehér filcet, zselés filcet is lehet alkalmazni.
Kitakarófolyadékot is lehet használni, ez esetben ahová felvisszük, ott nem fogja be a festék a papírt, tehát a papír fehérsége fog előtűnni. (Alaposan ki kell mosni rögtön az ecsetből szappanos vízzel)
Az akvarellceruzákat a technika használói általában a festék kiegészítőjeként használják, de használhatjuk akár önmagukban is. A ceruzába ragasztott ceruzabél sajátságos tulajdonsága, hogy vizes ecsettel elmosható (akvarellezhető). Az akvarellceruza szárazon használva „normál” színes ceruzaként működik. A ceruzabél az akvarellfestékhez hasonlóan nagyon finom elmosható, vízben oldódó pigmenteket tartalmaz. Egyszerűsége, könnyű kezelhetősége miatt a művészeti iskolák és az amatőr rajzolók, festők egyik legkedveltebb eszköze lett, míg a profi felhasználók általában az akvarellváz-latok elkészítéséhez illetve bizonyos részek-részletek kidolgozására használják. Az akvarellkréták is hasonlóan működnek, szárazon, és vízzel elfestve is használhatók.
Akvarellezés előtt a papírra fel szokták vázolni halványan a képi elemeket, ehhez a puhább grafitceruzákat ajánljuk, hogy ne karcolja meg a papírt a ceruza keményebb hegye, pl. 3B-6B-s ceruza.
• Szilkés akvarellfestékek
• Tubusos akvarellfestékek
• Folyékony akvarellek
• Akvarell készletek
• Fehér gouache festékek
• Kitakarófolyadék
• Akvarellceruzák
• Akvarellkréták
Akvarellpapírok
Akvarellfestéshez speciálisan az akvarellpapír ajánlott, ezek úgy vannak kifejlesztve, hogy jól bírják a vizezést, vizes technikát. Általában a puhább, félérdes akvarellpapírokat szeretik az akvarellfestők, melyeken jól megtapad a festék, nem töredeznek meg a színek. Az érdesebb, durva szemcséjű papírt nehezebb kezelni, a textúrája erőteljesebb, amelyen megtörhet a motívum, festékfolyás, stb., de többen mégis a rusztikussága miatt ezt választják, illetve szárazabb ecsethasználatnál szépen ki tud jönni a papír textúrája, ami csillogó vízfelületnél például nagyon szépen mutat. Általában ezek a hidegen sajtoltak (alacsony nyomáson préselik, nem használnak hőt). A simább felületű papírokat melegen sajtolják, nagy nyomás alatt hőkezelik. A nagyon sima felületű papíron túl könnyen futhat a festék, foltosodhat.
A legjobb minőségű akvarellpapírok között is vannak különbségek, és a különböző gyártmányok sem viselkednek egyformán nedvesítés vagy festékfelhordás közben. Ezt érdemes kitapasztalni, kinek melyik használata tetszik jobban.
Nagyon praktikusak, főleg kezdő akvarellfestéssel ismerkedők számára a különböző struktúrájú akvarellpapírt tartalmazó tömbök, amelyekről festés után leválaszthatók az egyes lapok, amik oldalt ragasztva vannak. Kinti festésnél is praktikus, nem kell külön rajztábla.
A papírokat súly szerint is megkülönböztetik. Általánosan a 200-300 grammos papírok a népszerűek, de vannak ennél jóval vastagabbak is. A 300 grammos, vagy afölötti papír már jól bírja a nagyon vizes akvarellezést is. A vékonyabb, pl. 200 g-os papírokat érdemes kifeszíteni, mielőtt dolgozunk rá, a hullámosodás miatt, illetve a többi papírt is érdemes kifeszíteni nedvesen, ha egyenletesebb festékterülést szeretnénk elérni a papíron.
A papírfeszítés lépései:
1. Merítsük vízbe a papírt vagy vizezzük be mindenhol alaposan akár egy szivaccsal, széles ecsettel. Miután egyenletesen mindenhol vizes a papír, a felesleget csepegtessük le róla óvatosan, vagy töröljük le papírtörlővel, majd helyezzük a rajztáblára.
2. Enyves ragasztószalaggal mind a négy oldalán rögzítsük a rajztáblához, lehetőleg a papír oldalaihoz mérten párhuzamosan (előtte ceruzával be lehet rajzolni halványan a segédvonalat). Minél nagyobb a kép, annál szélesebb ragasztószalagot érdemes használni.
3. A ragasztást a papír hosszabbik felétől kezdjük, és középről kifelé haladva simítsuk, így biztosan rátapad a papírra és rajztáblára egyaránt. Ne aggódjunk, ha a papír ezalatt is kissé hullámosodik, mire megszárad, ki fog simulni. Ha kész az alkotás, megszáradt, a ragasztószalag mellett sniccerrel végig vágva szedhető vissza a papír. Sima festőszalaggal vagy kitakarószalaggal is rögzíthetjük a papírt szárazon, majd utólag felvizezhetjük. Itt figyelni kell, hogy a papír alapú ragasztószalagot ne érje víz mindenhol, különben nem fog ragadni eléggé. Ezzel a szalaggal körberagasztva egyfajta keretet is kap a kép, mikor visszaszedjük.
Ecsetek
A vízfestéshez általában puha ecseteket használnak, amiknek jó a vízfelvevő képességük. Szőrtípus szerint vannak az állatszőrből készültek (mókus, nyest), illetve a szintetikusak, amik manapság igen jó minőségben is kaphatók (pl. Raphael SoftAqua), melyek hasonlóan jó vízfelvevő képességűek, mint az állatszőr, de mégis etikus (crueltyfree) eljárással készülnek. Nagyon praktikus lehet a víztartályos ecset, főleg, ha szabadban festünk, ugyanis vízzel meg lehet tölteni a tartályát, és enyhe nyomásra nedvesíti a szintetikus szőrvégét. Akár kalligráfiához is használható.
Bizonyos részletek (füves rész) megfestéséhez ajánlható a keményebb szőrű ecset, pl. disznósörte. Praktikus okokból hasznos, ha beszerzünk egy nagy, lapos végű ecsetet a nagy felületek festésére, vizezésre, továbbá két vagy három különféle méretű kerek ecsetet. Az akvarellfesték könnyen kimosható az ecsetből, így sokáig használható marad, ha megfelelően tároljuk és használjuk.
Bővebben az ecsetekről itt írunk >>
